2017. április 21., péntek

03. A végtelen tengerben is úszhat árnyék



A mesélő: Robin

Egy ideig még minden mást kizárva hánytam tele az Ercole szobájához tartozó toalettet. Máskor biztosan van annyi önfegyelmem, hogy nem teszem, de a jelen eset elég erős kivételt képezett. Sosem láttam még szétloccsant agyat, és ha ennél is messzebb akarok menni, azt is mondhatom, sosem éreztem magamnak annak forró, nyálkás nedvét. Muszáj voltam lezuhanyozni, ezt én magam is pontosan tudtam, és nem sokkal azután, hogy a gyomrom üresen tátongott a testemben, meg is tettem. Még mindig enyhén remegtem, a tükörbe nem is mertem belenézni, elvégre tisztában voltam alap fehérségemmel. Képzelem, hogy festhetek most.
Végül összeszedem magam, és belépek abba a helyiségbe, ahol rajtam kívül még két további ember is tartózkodik, és ezek közül mindketten a hím nemet képviselik. Az idegen már tényleg magasabb teremtés, bár nem tudom megtippelni, mennyivel nőhetett túl. Korban körülbelül ugyanannyit állapítok meg. A haja teljesen biztos, hogy festett, de megesküszöm, hogy még sosem láttam olyan tisztán kék szemeket, mint amiket ő birtokol.
- Robin, ő itt Shawn... - kezdi az olasz srác, de a mellette álló durván félbeszakítja. Más a hangja, mint amikor felborított, és a szemöldökei gúnyosan egymásba futnak. Még soha senki se nézett rám ilyen lekicsinylően, ez pedig eléri, hogy a falak mögé dugott szörnyetegem frusztráltan felmorduljon. Sóhajtok, ennyi nem elég, hogy valaki kihozzon a sodromból.
- Rex vagyok - inti le az állítólagos barátját, és annak arcára pedig rá van írva, hogy valakit hülyének néz, de hogy kit, arról fogalmam sincs. - Amilyen sokat meséltél róla, egészen elérted, hogy kíváncsivá váljak. Most cseppet csalódott vagyok, azt hittem, ez a lány ennél több.
Kikérem magamnak, még meg sem szólaltam.
- Wow - préselem ki magamból a reakciót. - Én is nagyon örvendek a találkozásnak, Rex. Te foglalod el a seggfej címet ezen a helyen?
De akkor még fogalmam sem volt semmiről, például, hogy Rex ki is valójában, még arról sem, hogy a bunkók koronáját egy német leányzó régen magának mondhatta.


Másnap zúgó fejjel kelek a saját ágyamban. Mielőtt látványosan megöltük volna egymást Rex-el, Ercole visszakísért ide. A holttest és a vér akkorra már nem volt sehol. Mintha soha nem is létezett volna.
Kivételesen időben készülöm el és totyogok le az ebédlőbe. Nagyon hiányolom a kávét, nem kaphatunk belőle, mert az orvosok szerint ez is káros hatással van a szervezetünkre. Megkockáztatom, hogy ez a legidegölőbb dolog ezen a helyen.
Már messziről kiszúrom a fekete fejtetőt és a hozzá tartozó fiatalos arcot, és ezzel a lendülettel azt is eldöntöm, hogy nem fogok antiszociálisat játszani. Így a másik kanegyed létezését is figyelmen kívül hagyva foglalom be a mellettük lévő üresen tátongó széket.
- Jó reggel Ercole, Rex. Hogy aludtatok?
Azt várom, hogy a szürke hajú fejen vág egy kanál zabkásával, de nem teszi, hanem vidám csilingeléssel a hangjában lendületesen felnevet. Az egyik szemöldököm a homlokom közepére araszol lassan. Ő csak kitörli a könnyeket a szeméből, és bájosan beletámasztja az állát a tenyerébe.
- Butus, a nevem Virgil.
Kezd elvékonyodni a türelmem cérnája.
- Ne szórakozzatok velem - húzom meg a határt, aminek a mentén nem tűröm, ha bohócot csinálnak belőlem. - Egyszer Shawn, aztán Rex, most meg Virgil? Ha ennyire nem akarod elmondani hogy hívnak, hát ne tedd, de ne hidd hogy...
Belém fojtja a szót azzal, hogy másodpercek alatt sírni kezd. Kikerekedett szemekkel nézem a mutatványt és először azt hiszem, csak szivat, de nem. Mi a fene? Vállon toszom az olaszot, aki nagyon jót nevet a kialakult szituáción, és nyugtatni kezdi barátját. Lehet nem kéne tovább húznom? Megmasszírozom az orrnyergem.
- Oké. Lehet durva voltam, bocsánat. Ti nem álmodtatok rosszat a tegnap után? - tereltem a témát.
- Tegnap?
- Igen, tudod, a nő, aki kibelezte magát - rázódom össze az emlékekre.
- Miről beszélsz? - mosolyog elnézően a fekete. - Szerintem te álmodtál rosszat, nem mi.
Kiejtem a kanalat a kezemből.
Huh?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése